Míg az európai, illetve az angolszász kultúrkörökben viszonylag hasonló esküvő jelképek vannak, addig Ázsiában, Afrikában vagy éppen a Csendes-óceáni szigetvilágban teljesen mások. Természetesen, mindenhol a pár a legfontosabb, de azért csak úgy érdekességképpen nézzük meg ezeket a területeket közelebbről.

India

Ebben a hatalmas távoli országban a sárga és a piros színeké a főszerep. De lássuk, hogyan: az esküvői rituálé egyik legfontosabb pontja a sárga szín üdvözlése, amely a hagyományok szerint a nap és a hűség színe. A procedúra elején mindenki sárgára festi a homlokát, majd sárga port szórnak egymásra. Maga a szertartás a menyasszony házában, este történik, egy erre az alkalomra felállított oltár előtt. A menyasszony piros száriban jelenik meg a vőlegény előtt. A hölgyet egy fatáblán viszik az esküvő színhelyére a hordárok. A menyasszonnyal hétszer megkerülik a férfit, ezt követően arra kérik őket, hogy nézzenek egymás szemébe, majd a pap megesketi a párt és egy virágfüzérrel fűzi össze a kezüket. Az immáron férj ezután egybetartozásuk jelképeként piros festékkel festi meg felesége homlokát.

A színek mellett az ékszerek is rendkívül fontosak az indiai esküvőkön, ott ugyanis ékszert szokás nászajándékba adni az ifjú párnak. Ami pedig a pirosat és az ékszert illeti, az újdonsült feleség az esküvő utáni héten egy piros színű karkötőt visel, ezzel is azt jelezve, hogy már férjes asszony.

Csendes-óceáni szigetvilág

Ebben a térségben, illetve a Fidzsi-szigeteken megint mások a szokások. Itt a párja kezét megkérő férfi bálnafogat visz ajándékba a lány apjához, aki tulajdonképpen ezzel kéri ki kedvesét. A szigetvilág kultúrájában legalább ekkora hagyománya van a tetoválásnak is, amelyet a lányra „varrnak” a szertartás előtt, ugyanis ez az esküvői jelkép arrafelé a szépséget szimbolizálja. Szintén fontos még, hogy Fidzsin nincs menyegző kávaital nélkül.

Hawaii is érdekes, ott ugyanis a virág az egyik legmeghatározóbb elem a ceremónia során, olyan szinten, hogy mindent és mindenkit virágfüzérek borítanak. A menyasszony és a vőlegény egyaránt hófehérbe öltözik, és utóbbi piros vagy fekete szalagot köt a dereka köré.

Afrika

Míg sok helyen a virágok dominálnak az esküvők során, addig a fekete kontinensen a színek. Illetve a színes ékszerek. Az eljegyzési korba kerülő lányok egy ún. „Zulu szerelmes levelet” készítenek maguknak, amely sok mintás, szőtt gyöngyből álló nyakláncban testesül meg. Az elkészült ékszer színeinek is külön jelentősége van. A piros a szerelemféltést, a kék a hűséget, magányosságot, a kedveshez repülő gondolatokat, a sárga a féltékenységet, tisztaságot és hűséget jelképezi. A fekete a dühnek, rózsaszín a szegénységnek és hűvösségnek, a zöld a fiatalságnak és epekedésnek, a fehér pedig a tisztaságnak, a szerelemnek és a jó szerencsének a szimbóluma. A menyasszony hét is ékszerrel ajándékozza meg, amely egy sor fehér gyöngy. Ami a ruhát illeti, manapság egyre gyakrabban hord az afrikai menyasszony fehér ruhát a ceremónián, de a tradicionális ruha három részből áll: isidwaba, egy bőrből készült vékony kötény, amit a férjes asszonyok viselnek, isicwaya, szintén bőrből készült darab, ami a mellkast fedi, és az inkehli, amely a nők fejét fedi. Az esküvő alatt háromszor öltözik át a menyasszony, ezzel mutatva az új rokonainak, hogy mindegyik szín jól áll neki.

Látható tehát, hogy mennyire különböző szokások uralkodnak a világ számos szegletében. Bár lehet, hogy alapvetően nem is foglalkoznánk azzal, hogy másutt milyen jelképek ékesítik az esküvőket, de ha már mi is éppen házasodni készülünk, akkor a készülődés idején, lazításképpen, lehet, hogy jól esik egy ilyen kitekintés.